Schmall Rafael : Az éjszakai tájképek világa I.
Éjszakai tájképek? Mi az asztrotájkép?
Az asztrotájkép a tájfotózás avagy az asztrofotózás egyik speciális műfaja, melyben az égbolt látványosságai (Hold, csillagok, Tejút bizonyos égi jelenségek) a tájjal együtt láthatók. A képeknek fontos szerep jut az amatőrcsillagászatban a dokumentáció terén.
Az asztrotájképekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak mint a tájfotózásra, azonban az égbolt és a táj egyedisége annak kapcsolata kicsit hangsúlyosabban jelenik meg, ezért az etikai és szakmai szabályok definiálása nehézkessé válik.
Asztrotájképek típusai:
-Egyképes egyképesfelvétel [SINGLE]
A felvétel egyetlen képből készül egy állvány, egy gépváz és a rajta lévő objektív társaságában. Egyszerű és nagyszerű. Látszik rajta a csillagos ég egy szép előtérrel. Akár hirtelen felindulásból elkövetett asztrotájképek később szép emlékként jönnek vissza, falrakerülnek, stb.
Előnye:
Nem igényel bonyolultabb technikai beruházást, csupán az induló eszközök kellenek hozzá. Gyors és rugalmas lehetőség indulásra.
Hátránya:
Küzdelem a zajjal,zajjal a fotófeldolgozás terén, valamint az objektív leképezésével ( nagyobb fényerő, rosszabb minőségű képsarkok ).
Az „egyképes” technika alkalmazása előnyös lehet:
- jó jel-zaj arányú gépvázaknál és fényerős objektívekkel
- rendelkezésre álló idő rövidsége esetén
- csillagos égi háttér előtt mozgó fátyolfelhők vannak
- gyors fényváltozások az éjszakában (astrodark előtti időszak / holdkelte és holdnyugta)
- teleobjektíves fotóknál (pld. holdkelte/holdnyugta egy vár vagy épület mögött )
- szürkületi együttállások esetén
Panorámafotó [PANO]
A végleges fotó több kisebb képből (panelből) áll össze, melyet panoráma szoftverrel illesztettek össze. Némely szegmens csak az égboltot tartalmazza, míg mások az előteret, illetve annak egy darabját. A kész kép lenyűgözően részletes és hatalmas felbontású.
Előnye:
Nagyobb felbontás esetén több részletet lehet előcsalogatni. "kisebbek" lesznek a csillagok és a Tejút is jobban látszódik. A zaj látszódik a különálló képeken, ám az egész felvételen szinte elveszik a megjelenítéskor. Jobban bírja a panorámafotó a feldolgozást. Sokkal kisebb csillagokat és szebb csillagmezőt eredményez.
Hátránya:
Nagy figyelmet igényel a képek készítése közben ( kimaradhat egy szegmens ). Nagy háttértár és erőforrás igénye van a panorámaelemek illesztésének és a kész illesztett kép renderelésének.
„Tejútíves” felvétel, melynek a vetülete sztereografikus, és az éggömb felezővonalától kicsit odébb eső Tejút sávja esetén „be lehet hajtogatni” úgy, hogy egy ívet képezzen a téma felett.
Fulldome panorámafelvétel szintén sztereografikus vetülettel. Feltűnő különbség a normál halszemobjektívvel készült felvételekhez képest, hogy az „előtér” is látszódik, azaz több mint 180°. Minél nagyobb gyújtótávolság az objektívünk, annál több képre és időre lesz szükség a teljes égbolt és az előtér megfotózásához.
Fulldome panorámából könnyen elő lehet állítani Tejútíves felvételt is.
Panorámaképeket érdemes készíteni:
- ha egy adott helyszínen több idő áll rendelkezésre
- teljes sötétség és teljes derült égbolt esetén
- nagy fényerejű de hosszabb fókuszú objektívek esetén (24-50-85mm)
- jó jel-zaj aránnyal rendelkező gépvázakkal
- az egész égboltról, mert később azt a panorámát szoftver segítségével bárhogy lehet alakítani
- Tejút, Állatövi fény, bizonyos és különleges horizontok alkalmával
- teljeségboltos felvételek feldolgozás nélkül azonos beállításokkal akár referenciaképek is lehetnek egy-egy adott helyszín és adott minőségű égboltoknál, azaz tudományos célokat is szolgálhat
1123